|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 32 találat | lapozás: 1-30 | 31-32 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Túros Eszter 2005. május 6.Április 28-30. között zajlott a Budapest melletti Veresegyházon a XV. Anyám fekete rózsa elnevezésű vers- és prózamondó verseny. A háromfordulós vetélkedő döntőjébe 87 versenyző jutott, Erdélyből 14-en. Közülük gyermek kategóriában első lett a gyergyóditrói Kolozsi Zsófia, második Szebeni Hunor Csíkszenttamásról. Az ifjúsági korcsoportban a sepsiszentgyörgyi Balogh Attila, a felnőttek közül a zetelaki Gagyi Ella és a csíkszeredai Turós Eszter különdíjat érdemelt. A szépkorúak korcsoportjában harmadik helyre került a nagybányai Asztalos Gábor, és első díjjal tért haza Kiskend közismert versmondója: Rüsz Károly. /B. D.: „Szívem a szíveddel lüktetett”. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 6./2008. augusztus 26.A televízió vezetőségének bejelentése szerint egy hónapos szünet után ismét saját műsorokkal jelentkezik a Csíkszeredában és környékén sugárzó Székely Tv. A stúdiót a tulajdonos-igazgató Bogdan Eduard helyett ezentúl Boros Attila fogja vezetni, a programigazgatói tisztséget pedig Fehér János látja majd el. A tavaly ősszel indult Székely Tv stábjának szinte minden tagja kicserélődött, miután Bogdan Eduard úgy döntött, Kolozsvárra távozik, hogy az ottani One Tv igazgatójaként tevékenykedhessen. Az első start sikertelennek bizonyult, bár néhány helyi műsort igazán megkedvelt a közönség. A Székely Tv első félévében a töltelékműsorok domináltak, többnyire zenés videoklipek, kívánságműsorok, zenés üzenetek váltogatták egymást. A hétvégeken ezentúl is a vasárnapi szentmise, a Süss fel nap című gyermekműsor, illetve a lagzivideók játsszák a főszerepet. /Túros Eszter: Ismételt rajtnál a Székely Tv. = Krónika (Kolozsvár), aug. 26./2008. augusztus 28.A hivatalos évadnyitó gyűlést követően megtartotta nyilvános évadnyitó buliját a Csíki Játékszín társulata Csíkszeredában. A színtársulat a János vitéz daljátékkal kezd, felnőtteknek, illetve gyerekeknek szóló változatban is. További három bérletes előadás is műsorra kerül, Maurice Maeterlinck A kék madár című színjátéka, szilveszterkor a Fekete Péter zenés vígjáték, az évad utolsó műsorra tűzött alkotása pedig a Hamlet lesz. Kamaraszínházi meglepetésekkel is készül a társulat, a tavaly bemutatott Lila ákác rövidített változata, valamint Parti Nagy Lajos Ibusár, megállóhely című monodrámája is látható lesz, utóbbi Benedek Ágnes előadásában. /Túros Eszter: Improvizált színpadon. = Krónika (Kolozsvár), aug. 28./2008. szeptember 4.Kolozs megyében több száz nyugalmazott oktató jelentkezett a még betöltetlen közel nyolcszáz pedagógusi helyre. Marinela Marc megyei főtanfelügyelő-helyettes szerint a nyugalmazott oktatók jelentkezése nem is olyan rossz ötlet, hiszen „még mindig jobb az idősebb, tehát szakképzett és tapasztalt pedagógusokat foglalkoztatni, mint a szakképzetlen helyettesítőket”. A Kolozs megyeihez hasonló helyzet áll fenn Máramaros megyében is, ahol eddig a 2842 betöltetlen oktatói állásból mindössze 1648-at foglaltak el az augusztusi versenyvizsga nyomán. Máramarosban is falvakon található a legtöbb üres oktatói állás. Kedvezőbb a helyzet Hargita, illetve Bihar megyében. Bartolf Hedvig Hargita megyei főtanfelügyelő-helyettes elmondta, hogy a megyében még betöltetlen közel háromszáz oktatói állásra majdnem száz nyugdíjas pedagógus jelentkezett. Bihar megyében nem okoz gondot a szakképzett munkaerő hiánya. Falusi iskolák esetében inkább az adott helységekben élő, korábban is ott tanító oktatók folytatnák a munkát. Molnár Judit, a nagyváradi Mihai Eminescu Főgimnázium magyar szakos tanára idén ment nyugdíjba, de újra munkára jelentkezett. Elmondta, kevés az olyan kolléga, aki a nyugdíjkorhatár elérése után ne folytatta volna még néhány évig a tanítást. /Benkő Levente, Fried Noémi Lujza, Túros Eszter: Öreg tanár nem vén tanár. = Krónika (Kolozsvár), szept. 4./2008. szeptember 11.Felháborodást váltott ki a lakosság körében az újabb lakások elosztása. A csíkszeredaiak attól tartanak, hogy a nyolcvan otthonba zömében román nemzetiségek költözhetnek be. Számos lakos azzal vádolja az önkormányzatot, hogy az első körben épült lakások elosztásakor előnyben részesítette a román nemzetiségűeket, attól tartanak, hogy ez megismétlődik. A román nemzetiségűek lakáshoz juttatását a korábban átadott tömbházak lakói is igazolják. /Túros Eszter: Lakás nemzetiségi alapon? = Krónika (Kolozsvár), szept. 11./2008. szeptember 15.Felavatták szeptember 14-én Csíkszeredában a Nagy István Zene- és Képzőművészeti Gimnáziumnak otthont adó új épületet. A rendezvény egyben tanévnyitónak is számított, hiszen az iskola hatszáz diákja és tanáraik mától az új épületben kezdhetik el a tanulást, és nem kell többé a város különböző részeibe rohangálniuk órákra. /Benkő Levente, Túros Eszter: Romokból európai iskola. = Krónika (Kolozsvár), szept. 15./2008. szeptember 26.Daradics Róbertet leginkább Kávéház a négy bölcs sintérhez elnevezésű kocsmájáról ismerik Csíkszeredában, jóval kevesebben tudják, hogy husky kutyákat, fajtyúkokat, nyulakat tart, családja pedig gyertyakészítéssel és kerámiafestéssel is foglalkozik. Daradics Róbert kocsmája, a Kávéház a négy bölcs sintérhez arról is nevezetes, hogy nyári délelőttönként kisgyermekes anyák találkahelyévé alakul. A kávéházban ugyanis a gyermekek számára nemcsak homokozót alakítottak ki, de a picik etetése, pelenkázása is megoldható. Daradics időnként előadókat hív meg, színházi évadnyitót is szervezett. Előfordult, hogy csendzavarásért odaérkezett rendőrök vitték el a bevételt. /Túros Eszter: Kávéház és erdei lak. = Krónika (Kolozsvár), szept. 26./2008. október 14.A három évtizede alapított, egykor 32 tagot számláló csíkszeredai fotóklubnak ma mindössze két tagja van, Nagy P. Zoltán és Balási Csaba, mindketten a Nemzetközi Fotóművészek Szövetségének kiváló művészei. A Hargita Fotóklubot 1978-ban négyen alapították, de valójában Nagy P. Zoltán és Balási Csaba működtette. Azóta is Hargita Fotóklub néven neveznek be a különféle nemzetközi kiállításokra. A nyolcvanas években a Hargita Fotóklub az ország első klubjai közé tartozott. 1986-ban János Dénes elnökletével született egy másik fotóklub, a Prisma. 1992 óta kétszemélyes a Hargita Fotóklub. Nagy P. Zoltán képei számtalan nemzetközi kiállításon szerepeltek. /Túros Eszter: Világhírű, bejegyzetlen fotóklub. = Krónika (Kolozsvár), okt. 14./2008. október 17.Több mint egy éve, 2007 júniusában mutatta be először Haccacáré című produkcióját a csíkszeredai trió, Márdirosz Ágnes színművész, Szilágyi Nóra énekesnő és Ráduj Gábor zongorista. Azóta több tucat előadáson vannak túl, kávéházakban, szállodákban lépnek fel. A Haccacáré felidézi Karády Katalin dalait és az operettek világát. A csapatnak van két kedvenc helyszíne is, Magyarországon a ceglédi Délibáb kávéház, Csíkszeredában pedig a Hungest Fenyő Szálloda. /Túros Eszter: Karády-dalok és Csárdáskirálynő. = Krónika (Kolozsvár), okt. 17./2008. november 15.A csíkszeredai Kriterion Galériában Sütő Róbert és Pap Gitta budapesti képzőművészek állították ki festményeiket. /Túros Eszter: A groteszk és festőiség kettőse. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 15./2009. május 8.Huszonegy képzőművész alkotásából nyílt kiállítás Csíkszeredán. A közös tárlaton többségükben nemrég végzett Hargita megyei képzőművészek mutatkoztak be. Olajképek, vegyes technikával készült munkák, tusrajzok, fotómontázs, kollázs, kisebb számban installációk várták a művészetkedvelőket. Több részről megfogalmazott igénynek tettek eleget, magyarázta Túros Eszter művészettörténész, a szervező Erdélyi Összművészeti Egyesület elnöke. A későbbiekben egy internetes portált is terveznek. /Horváth István: Újonc kiállítók tárlata. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 8./2009. szeptember 28.A Hargita Megyei Hagyományőrző Forrásközpont munkatársa, Mihály János történész ötletére és Hargita Megye Tanácsa kezdeményezésére a székely szimbólumok régebbi és újkori emlékeinek felkutatását, összegyűjtését céljául tűző székelyföldi szintű munkafolyamat vette kezdetét. Szeptember 24-én megalakult Székely Címer-, Pecsét- és Zászlótörténeti Munkacsoport olyan szakemberekkel, akik e területek valamelyikét már hosszú ideje kutatják. Marosvásárhelyről Pál-Antal Sándor történész, Sepsiszentgyörgyről Nagy Balázs történész, Kovászna Megye Tanácsának székelyföldi referense és Szekeres Attila heraldikus, Székelyudvarhelyről Mihály János és Zepeczaner Jenő történészek vesznek részt a munkában. Borboly Csaba, Hargita megye tanácsának elnöke a Székelyudvarhelyen tartott alakuló megbeszélésen a jelképek identitásmegőrző szerepét hangsúlyozta. /Túros Eszter: Székely szimbólumok leltára. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 28./2009. november 2.A Projekt 2 elnevezésű kiállításon 41 fiatal képzőművész mutatkozott be október 30-án Csíkszeredában, jelezte Túros Eszter művészettörténész, a kiállítás egyik szervezője. Az Erdélyi Összművészeti Egyesület eredetileg évi két kiállítást szeretett volna, jövőtől azonban évi egyre csökkentik. A Fazakas János László és Fülöp József képzőművészek kezdeményezésére létrehozott rendezvény célja, hogy teret, lehetőséget biztosítson a fiatal, esetleg pályakezdő képzőművészeknek. /Horváth István: Projekt 2 a fiatalokért. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 2./2009. november 6.Csata Jenőnek, a Lépések Színekben és Formákban Művészetért Alapítvány egyik tagjának nyílt kiállítása az elmúlt héten a csíkszeredai Ave Art Galériában. /Túros Eszter: Nyugalmat hozó világosság. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 6./2009. december 18.Székelyföld épített öröksége – Faluképvédelem – Út a jövőbe címszó alatt nagyszabású konferenciának adott otthont Hargita Megye Tanácsa az elmúlt napokban. A rendezvény szervezői az Országépítő Kós Károly Egyesülés, a magyarországi Kulturális Örökségvédelmi Hivatal, a sepsiszentgyörgyi Keöpeczi Sebestyén József Műemlékvédő Társaság, valamint Hargita és Kovászna megye tanácsa volt. A neves építész, művészettörténész, etnográfus, közgazdász szakemberek előadásai mellett kerekasztal-beszélgetésre is sor került. Az eddigi eredmények (értékfelmérések, faluképvédelmi programok, egy-egy település értékőrző példája, megyei programok) beépítésével megfogalmazott cselekvési terv az épített és táji értékek megőrzésére irányul. /Túros Eszter: A jövő faluja – utak, lehetőségek. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 18./2010. augusztus 10.Csíkszeredában lesznek láthatók a Székelyföldi Grafikai Biennále alkotásaiAugusztus 12-étől kezdődően egy hónapig Csíkszeredában is megtekinthetik az érdeklődők a Grafikai Szemle – I. Székelyföldi Grafikai Biennále alkotásait. A nagy sikerű Grafikai Szemle május 18-án kezdődött Sepsiszentgyörgyön Hargita, Kovászna és Maros megye tanácsa, a Gyergyószárhegyi Kulturális és Művészeti Központ, valamint a Kovászna Megyei Kulturális Központ szervezésében. A szemle anyagát a szervezők vándorkiállításon mutatják be, amelyet Csíkszeredában augusztus 12-én 17 órakor nyitnak meg a Siló épületében (a város Székelyudvarhely felőli bejáratánál, a vasúti felüljáró mellett), a város egykori gabonaraktárában kialakított galériában. A kiállításra elhozzák azt a 245 alkotást, amelyet a 11 országból érkezett 700 munkából válogatott ki a zsűri. A rendezvény négy nagydíjának egyikét egy csíkszeredai művész, Léstyán Csaba nyerte el Búvár című alkotásával, a szintén csíkszeredai Siklódy Ferenc pedig a Rural Legend II. című kísérleti grafikájával különdíjat érdemelt ki. A kiállítást Túros Eszter művészettörténész nyitja meg, a megjelenteket Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke üdvözli. A csíkszeredai érdeklődők egy hónapig, a hétfőket kivéve naponta 12-16 óra között tekinthetik meg a kiállítást - bővebb információk a www.grafikaiszemle.ro oldalon. (közlemény) Transindex.ro. 2010. november 16.Marosvásárhelyen az I. Székelyföldi Grafikai Biennále11 osrzág 240 bezsűrizett alkotása kiállítássorozatának utolsó állomása Marosvásárhely lesz, Sepsiszentgyörgy, Csíkszereda és Temesvár után. Hargita és Kovászna megye tanácsa után most a Maros megyei önkormányzaton a sor, hogy helyet biztosítson a tetemes méretű képzőművészeti anyag kiállításának. A feladatnak eleget téve az önkormányzat a Kultúrpalota épületében lévő, a Képzőművészeti Szövetség által működtetett galériát bocsátotta a Biennále rendelkezésére. A Székelyföldi Grafikai Biennále marosvásárhelyi megnyitója 2010. november 24-én 17 órakor kezdődik a fent említett helyszínen. A kiállítást megnyitják: Túros Eszter művészettörténész és Gheorghe Mureşan képzőművész, az Országos Képzőművészeti Szövetség Maros Megyei Szervezetének elnöke. (sajtóközlemény) Transindex.ro 2010. november 26.Székelyföldi képzőművészek tárlata Kolozsváron Kiállítás-megnyitóval egybekötött könyvbemutató Hét kortárs erdélyi magyar képzőművész legújabb munkáit tekinthetik meg az érdeklődök az EMKE Györkös Mányi Albert Emlékházában. A tárlatot a csíkszeredai Pallas-Akadémia Könyvkiadó és a kolozsvári Gaudeamus könyvesbolt rendezvényén, szerdán délután nyitották meg a Majális/Republicii utca 5. szám alatt. Az est folyamán a kiállító művészek munkásságát vázoló Műterem és Élet-Jelek sorozatok kiadványait is megismerhettük. Dáné Tibor Kálmán EMKE-elnök köszöntője után Sarány István, a Pallas-Akadémia főszerkesztő-helyettese kifejtette: idén, viszonylag rövid idő alatt hat kötet jelent meg a kiadó Műterem sorozatában, ugyanakkor az Élet-Jelek-sorozat is tovább bővült, a Kosztándi házaspár munkásságáról szóló átfogó monográfiájával (utóbbi Vécsi Nagy Zoltán művészettörténész munkáját dicséri). – Számos tehetséges képzőművészünk van, olyanok, akiket pályatársaik is elismernek, ugyanakkor jó, a magyar és a nemzetközi képzőművészeti életben zajló folyamatokat értő és érző művészeti íróink is akadnak – magyarázta Sarány. Kitért a kortárs hazai képzőművészek munkásságának bemutatására elindított Műterem sorozatra, amely az erdélyi magyar képzőművészet gazdagságát és változatosságát tükrözi. A Bandi Kati (előszó: Nagy Miklós Kund), Fazakas Tibor (Banner Zoltán), Köllő Margit (Gazda József), Sárosi Csaba (Jánó Mihály), Vargha Mihály (Szücs György) és Zsigmond Márton (Túros Eszter) életét és művészetét vázoló Műterem-kötetek mellett az Élet-Jelek sorozatban, Banner Zoltán tollából megjelent Márton Árpád című monográfiát ismertette röviden. – Ment-e a könyvek által a világ elébb? – tette fel Vörösmarty szállóigévé vált kérdését Németh Júlia műkritikus. A Tőzsér József által 1971-ben, Gyergyószentmiklóson megalapított romániai könyvposta-szolgálatra utalt, amely „az ország legeldugottabb falvaiba is eljuttatta a magyar könyvet, a magyar szót, s azt a gondolatot, amely hozzájárult a túléléshez, magyarságunk megőrzéséhez”. – 1993-ban pedig megalakult a Pallas Akadémia Könyvkiadó: Kozma Mária főszerkesztésével és Tőzsér József igazgatásával az ország egyik legmarkánsabb könyves vállalatává nőtte ki magát. Terjeszti a magyar könyvet, az irodalmat, a művészetet. Ugyanakkor nem csak terjeszti, de gerjeszti is mindezt, kapcsolatot teremtve az alkotók és a nagyközönség között – magyarázta a műkritikus. A kiállított alkotások értékelése után Németh Júlia megjegyezte: a teremben az erdélyi képzőművészeti élet színe-javának a keresztmetszetét láthatjuk kicsiben. Örömét fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy a székelyföldi képzőművészek időnként Kolozsváron is bemutatják értékeiket. – A most kiállító művészek mindegyike tagja a Barabás Miklós Céhnek, annak a szervezetnek, amely nemrég megkapta az egyik legnagyobb elismerést, a Magyar Örökség-díjat. Ez pedig nagymértékben nekik is köszönhető – összegzett a műkritikus. Ferencz Zsolt, Szabadság (Kolozsvár) 2010. november 30.Műterem és Élet-Jelek a SzékelyföldrőlKiállítással egybekötött könyvbemutató a Györkös Mányi Albert Emlékházban „Ment-e a könyvek által a világ elébb?” – kérdezhetjük Vörösmartyval együtt, születésének közelgő, 210. évfordulóján, s akár el is morfondírozhatunk a témán, de bármennyire pesszimistán és kritikusan viszonyulnánk is korunk visszásságaihoz, a még véletlenül sem paradicsomi állapotokhoz, az igenlő választ nem kerülhetjük meg. Az én korosztályom, de a nálam tíz-húsz évvel fiatalabbak is emlékezhetnek még arra, mit jelentett a diktatúra legsötétebb, hetvenes nyolcvanas éveiben az írott szó, a könyvbe foglalt gondolat. Mekkora segítséget, milyen erős erkölcsi támaszt nyújtottak a Domokos Géza igazgatta Kriterion minőségi könyvei, a magyar és a világirodalom remekeit megjelentető kötetek. És emlékezhetnek arra a bizonyos Tőzsér postára is – az elnevezés nem kisebb személyiségtől, mint a mi „száguldó riporterünktől”, a felejthetetlen emlékű Beke Györgytől származik, – amely a legeldugottabb kistelepülésre is eljuttatta a nemritkán levegővel is felérő olvasnivalót, a megmaradást szolgáló magyar szót. S hogy miért e múltba kalandozás egy kiállítás megnyitón? Mert minden mindennel összefügg. Mert talán ez a szemet gyönyörködtető, lelket kiteljesítő tárlat is ott hordozza csírájában Tőzsér József Székelyföldről irányított könyvpostáját, azt az egyszemélyes intézményt, amely 2011 januárjában ünnepli megalakulásának 40. évfordulóját. S amely 1993-tól immár könyvkiadóvá teljesedve, Kozma Mária főszerkesztésével vált a hazai „könyvtermelés” egyik legmarkánsabb képviselőjévé, az irodalom és a művészet terjesztőjévé, sőt gerjesztőjévé is. Amint azt a Műterem és az Élet-Jelek sorozatok itt látható kötetei is igazolják: a képzőművészek és méltatóik szószólójává. A sorozatok értékes darabjai közül a legfrissebbek kerülnek most bemutatásra, és elevenednek meg a művészek jóvoltából, akik néhány munka erejéig eredetiben is ízelítőt nyújtanak tevékenységükből. Az eredeti alkotásokkal való találkozás élménye pedig összehasonlíthatatlanul többet jelent a legjobb reprodukciónál is, mondhatni hitelesíti a könyvben foglaltakat. Némi túlzással az erdélyi képzőművészet keresztmetszete elevenedik meg előttünk. A műfaji és stiláris változatosság révén ugyanis betekintést nyerhetünk a kortárs hazai vizuális művészet főbb vonulataiba. A festészetet Márton Árpád, a Hargita műhely oszlopos tagja és megteremtője képviseli, aki expresszív, varázslatos realizmusával alkotóművészetében mindvégig hű maradt ahhoz a tájhoz és emberéhez, amely elindította a pályán. A robusztus formák elemi erejével ható, mélységesen emberközpontú, erdélyi hagyományokból táplálkozó művészete a legkorszerűbb festői nyelvezeten szól a befogadóhoz. Sajátos színvilágú, balladai tömörségű, sorsképszerű alkotásai a drámaiság és a líraiság egyedi ötvözetei. Művészi munkásságát Banner Zoltán mutatja be gazdagon illusztrált kötetben. A jelenlegi tárlatra a művész három, sejtelmesen könnyed, rendkívül kifejező, a szokásosnál líraibb, megejtő szépségű pasztelljét küldte el. Zsigmond Márton ugyancsak a régióbeli művészgárda prominens tagja. Képzőművész a szó legnemesebb értelmében, hiszen a monumentális művészet – gondoljunk csak a csíkszeredai mozi homlokzatát díszítő mozaikjára – legalább olyan közel áll hozzá mint a festészet és a mindezek alapját képező rajz. Az emberi test anatómiájának kiváló ismerője és művészi átlényegítője. Biztos kézről, nem mindennapi rajztudásról, lényeglátásról és művészi fantáziáról árulkodó akt sorozatából a Házsongárd Alapítvány kolozsvári aukciós tárlatán is kaphattunk ízelítőt. A róla szóló kismonográfia bevezető tanulmányát Turós Eszter jegyzi. A tárlaton két, folthatásokkal építkező, a figuralitást éppen csak hogy sejtető színvillanásával szerepel. A régió másik jellegzetes művész képviselője a Kézdivásárhelyen élő Sárosi Csaba. Munkásságát kötetben Jánó Mihály méltatja. Sajátos színvilág, a legkülönfélébb anyagok és tematikák kombinációja, humor, sőt a szarkasztikus megfogalmazások iránti fogékonyság is jellemzi a környezetét és önmagát sajátosan egyedi művészi szemüvegen keresztül szemlélő alkotó művészi világát. A motívumok játékos sokszínűsége és a szigorúan pontos szerkesztés sikerrel egészíti ki egymást a Feszt László-tanítvány Sárosinál. Fazakas Tibor sajátos színt képvisel erdélyi képzőművészetünkben. Op-artos konstrukciói egyfajta lírai geometria rejtelmeibe nyújtanak betekintést. A művész biztos kézzel, mérnöki pontossággal szerkesztett, festett képi vallomásai dacolni látszanak a számítógépes technika mindenek felettiségével. Alkotásait kötetben Banner Zoltán elemzi. Leegyszerűsített, tiszta formáival a szobrász Vargha Mihály a művészi absztrakció legmagasabb fokára jut el. Florális, zoomorf és antropomorf fogantatású, geometrikus alakzataival életet, költőiséget lehel a hideg formákba. A művész a mikró- és makrovilág ellesett formáiban véli felfedezni azt a harmóniát, amely a formai megjelenítés katartikus látványát teremti meg. Egyfajta érzelmesen konceptuális szobrászatnak adva ezáltal teret. Munkásságát kötetben Szücs György mutatja be. Köllő Margit művészi munkásságáról Gazda Árpád ír. A kitűnő rajzkészséggel megáldott textilművész munkái sikerrel ötvözik a látványt és a látvány mögötti gondolati szférát. Természeti motívumokkal gazdagon átszőtt alkotásai ilyenformán a figurativitás következetes vállalásával jutnak el a conceptual art lehetőségeinek kiaknázásáig is. Éppen visszafogottságukban megkapó, különleges eleganciájú munkáit egyfajta sajátos puritánság, önként vállalt aszketizmus jellemzi. Alkotásai úgy korszerűek és úgy jövőbe mutatók, hogy magukon viselik annak a közösségnek a jegyeit, kulturális örökségét, amelyből vétettek. És hatványozottan jellemző ez a szintén textilművész és divattervező Bandi Kati munkásságára. Nem véletlenül, hiszen a gyökerek tiszteletét és szeretetét a családból hozta. Édesapja, a népművészet igazi apostolaként oktatta a fiatalokat az eredeti népi motívumok sajátosságainak ismeretére, a bennük rejlő lehetőségek kiaknázásának fontosságára. Ezekből ihletődik Bandi Kati is. Az óriáslány ruhájával pedig valósággal brillírozik, korlátlan alkotó fantáziáról és művészi érzékről téve tanúbizonyságot. A munkásságát bemutató tanulmányt Nagy Miklós Kund írta. A kiállító művészek tagjai annak a Barabás Miklós Céhnek, amely nemrég nyerte el az egyik legmagasabb anyaországi kitüntetést, a Magyar Örökség Díjat. Az elismerés nekik is köszönhető. Elhangzott 2010. november 24-én, a Györkös Mányi Albert Emlékházban (szerkesztett változat) Németh Júlia, Szabadság (Kolozsvár) 2014. október 1.80 évesek köszöntése a HelikonbanKarácsonyi Zsolt A köztes tér nem befejezhető... című írásával indul a Helikon című, Kolozsváron megjelenő szépirodalmi, művészeti folyóirat szeptemberi második lapszáma. A kéthetente megjelenő lapban Egyed Emese, Lovassy Cseh Tamás, André Ferenc és Gálla Edit verseit, illetve Leena Krohn (fordította Jankó Szép Yvette) és Gombkötő Magdás Emőke prózáját olvashatják az érdeklődők. Nagy Gábor költőt, irodalomtörténészt Nagy Boglárka Réka kérdezi; Orbán János Dénes költő író Fried István irodalomtörténészt, egyetemi tanárt köszönti nyolcvanadik születésnapja alkalmából, Pomogáts Béla irodalomtörténész pedig a szintén nyolcvanéves kollégáját, Ilia Mihály irodalomtörténészt köszönti. Szőcs István Shakespeare-előadásokat boncolgat, a békéscsabai Bárka folyóirat főszerkesztője, Elek Tibor irodalomtörténész, kritikus pedig a Markó Béla költészetéről írt tanulmányának második részét közli a friss Helikonban. Fried István gróf Bánffy Katalin emlékiratainak 2014-es kiadását ismerteti; kritikát Antal Balázs közöl Papp Attila Zsolt legújabb verseskötetéről, a hétvégén Csiki László-díjjal elismert Vízimoziról, a méltatott pedig a Kinematográf rovatban filmkritikával jelentkezik. Fülszöveggel ezúttal Demeter Zsuzsa és Kecskés Tamás Hunor szolgálnak; a Theátrumban a dán Per Nyholm beszámolóját Simonics Péter fordításában közlik. Túros Eszter és Jakabbfy Tamás ismét szerzői a képzőművészeti és zenei rovatoknak. 2014. november 3.Van-e élet kastély nélkül Szárhegyen?A közelmúltban előadást tartott Túros Eszter művészettörténész és Czimbalmos Attila képzőművész, a Gyergyószárhegyi Kulturális és Művészeti Központ igazgatója. A művésztelep négy évtizedes történetéről beszéltek, az ott létrejött gyűjteményről, illetve a tervekről esett szó. A szakemberek felidézték, hogy annak idején a helyi születésű Zöld Lajos újságíró következetessége eredményeként történtek meg az első lépések a művésztelep indításához, ő győzte meg két barátját, Gaál András ditrói és Márton Árpád alfalvi származású képzőművészt 1973 őszén, hogy segítsék őt egy művésztelep létrehozásában. Kezdeti lépésként a ferencrendiek üresen álló rendházát vették használatba, azt közmunkával és a környékbeli vállalatok segítségével rendbe hozták, majd a szintén romos állapotú Lázár-kastély restaurálása következett. Zöld Lajos a rendszerváltás körüli időkig vezette a művésztelepet, később Váli József és Csutak István vette át tőle a stafétát. A rendszerváltás után, 1999-től kezdődően, Kassay Lajos irányításával – Erőss István és Siklódy Zsolt képzőművészek – nemzetközi kapcsolatrendszerének köszönhetően, amikor a művésztelep még inkább kinőtte magát, a község rendelkezésre bocsátott egy ugyancsak rossz állapotú, kihasználatlan iskolaépületet, amelyet helyi akarattal, megyei és pályázati segítséggel sikerült úgy felújítani, hogy abban 35 főt lehet civilizált körülmények között elszállásolni, jól felszerelt fürdőszobák, konyha, ebédlő állt rendelkezésre. Köztudott azonban, s már-már horrorisztikus a művésztelep sorsa, hiszen gyakorlatilag mindhárom épületét elveszítette. A rendházat visszakapta az egyház, a kastélyt pedig három tulajdonos, egy fölöttébb furcsa törvény értelmében pedig a polgármesteri hivatalok nem folytathatnak vendéglátóipari tevékenységet, úgyhogy a harmadik alternatíva sem működik. A Gyergyószárhegyi Kulturális és Művészeti Központ akkor vált hajléktalanná, amikorra úgy kinőtte magát, hogy világszinten a 37. helyre került a fontos művésztelepek sorában. „Hiába a hírnév, a működést újra kell gondolni, és más alapokra helyezve kell továbbvini az eszmét – mondotta Czimbalmos, aki öt hónapja van az intézmény élén. Szárhegy a Klasszikusok és a Túlsó P’Art alkotóinak jóvoltából ma hídként működik, ablak a világra, a maradandó és a pillanat nagyszerűségét, az egyszerit megcélzó természetművészet, a land art egyik euróoai fellegvára”. A mintegy kétezer műalkotás és az 1979 óta szervezett Szépteremtő Kalákák hozadéka most részben raktárban található, részben pedig a szárhegyi új sportcsarnokban tekinthető meg. Ha a gyűjteményt – illetve annak egy-egy szegmensét – kihozzák a raktárakból, ha alternatív programokat működtetnek, akkor a művésztelep fennmarad. Hargita Megye Tanácsa tárgyal a kastély tulajdonosaival, mihelyt megmutatkozik a hajlandóság a tartós bérbeadásra vagy netán megvásárolható lesz a közösség jóvoltából fennmaradt és részben rekonstruált épület-együttes, akkor székhely is lesz. A közeljövőben Gyergyószentmiklósra terveznek egy kiállítást a gyűjtemény legjavából, jövő évben pedig a csíkszeredai Mikó-várban szeretnének egy retrospektív válogatást és konkrét terv van arra vonatkozóan is, hogy egy 60 képből álló anyagot Udvarhelyen is bemutassanak, hiszen számos itten képzőművész is megfordult Szárhegyen az elmúlt négy évtizedben, ott a kezük nyoma és a kézjegyük. Czimbalmos külön kiemelte azt is, hogy a tábor szervezésében, a bútorzat, a használati tárgyak és eszközök beszerzésében annak idején nagy érdemeket szerzett néhai Maszelka János képzőművész, akinek köszönhető annak a képtárnak a létrejötte is, amelyben ezt az emlékező-bemutatót tartották most Székelyudvarhelyen. Simó Márton Székelyhon.ro 2014. november 29.Kapható az új HelikonEgyed Emese Múzsák kétszáz éves háza... című írásával indul a Helikon című folyóirat november 25-ei száma. Farkas Wellmann Éva erdélyi származású költőt, a békéscsabai Bárka folyóirat szerkesztőjét Papp Attila Zsolt faggatja indulásról, költészetről, alkotásról. A kolozsvári szépirodalmi folyóirat e havi második lapszáma közli az interjút adó költő, továbbá Kenéz Ferenc, Andrei Bodiu (Szonda Szabolcs fordításában), Dimény H. Árpád és Pál Tamás verseit, valamint Erdei L. Tamás, Roboz Gábor, Balázs K. Attila és Sebestyén Mihály prózai írásait. Bogdán László az idén elhunyt Váradi B. László íróra és munkásságára emlékezik. Horváth Előd Benjámin ezúttal Visky Zsolt költőt „villámkérdezi” és méltatja A nagy Kilometrik fiatal tehetségeket bemutató sorozatában. Szőcs István folytatja Morgondiózus jegyzeteit, Czakó Gábor történelmi barangolásra invitálja az olvasókat. A Kinematográfban Ferenczi Szilárd a Holtodiglan című filmről, a Theátrumban Csuszner Ferencz a Vidéki jegyesekről ír. Kritikával Béres Norbert jelentkezik Péterfy Gergely Kitömött barbárjáról, a recenziókban Benke András ismerteti Borcsa János és Balogh Attila egy-egy kötetét. A képzőművészeti és komolyzenei rovat szerzői Túros Eszter és Jakabffy Tamás. Krónika (Kolozsvár) 2015. január 25.Hagyományteremtő kiállítás GyergyószárhegyrőlA tavalyi alkotótáborok munkáiból nyílt kiállítás a Megyeháza Galériában Hargita Megye Tanácsa az alintézményeivel, valamint Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusával és a Balassi Intézettel – Magyarország Sepsiszentgyörgyi Kulturális Központjával partnerségben szervezte meg január 18-23. között a Hon a hazában rendezvénysorozatot a magyar kultúra napja alkalmából. A rendezvénysorozat záróakkordjaként péntek délután Gyergyószárhegy 2014 címmel nyílt kiállítás Csíkszeredában a Megyeháza Galériában a Gyergyószárhegyi Kulturális és Művészeti Központ 2014-es alkotótáborainak anyagából. Czimbalmos Attila, a Gyergyószárhegyi Kulturális és Művészeti Központ vezetője köszöntőjében rámutatott arra, bár az elmúlt év gyökeres változásokat hozott az intézmény életében, a kastély körül kialakult helyzet miatt, ennek ellenére sikeres évet zárt a központ: 2014-ben összesen hét alkotótábort szerveztek, több mint negyvenöt művész alkotott Szárhegyen és közel kilencven munkával gyarapodott ezáltal a központ. A menedzser köszönetét fejezte ki, hogy Szárhegy község felismerte az alkotóközpont jelentőségét és egy ingatlant biztosított, amit műteremként használhattak a meghívott művészek. Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke házigazdaként köszöntötte a nagy számú tárlatlátogatót. Mint fogalmazott: a gyergyószárhegyi alkotótábornak az elmúlt negyven évben a hatása az egyetemes magyar művészet története tekintetében is hangsúlyos. – Sikerült letenni a központ kézjegyét, és olyan alkotásokkal gazdagítani az egyetemes magyar kultúrát, amelyre méltán lehetünk büszkék. Mindezért nagy köszönettel tartozunk Gaál Andrásnak, Márton Árpádnak, és a nem rég elhunyt Zöld Lajosnak – fogalmazott a megyeelnök. Fontosnak tartotta azt is megjegyezni, hogy a gyergyószárhegyi alkotóközpontból emelkedett ki a most már harmadik alkalommal megszervezett Székelyföldi Grafikai Biennálénak az ötlete is. A szárhegyi tábornak köszönhetően újult fel a ferences kolostor, vált újra élhetővé a kastély. – Abban bízom, hogy a nehézségeken túl tudunk lépni, és a lakat lekerülhet a kastélyról! – adott hangot bizakodásának Borboly Csaba. A kiállítást Túros Eszter művészettörténész méltatta, megítélése szerint a tárlaton felvonultatott munkák „szárhegyisége” még erőteljesebb, mint más években. A kiállítás jól megjeleníti az Alkotóközpont új vezetése által meghatározott és képviselt célokat és irányelveket, amely nemcsak mennyiségben, hanem minőségben is megtartotta az intézmény negyven évének folytonosságát. A kiállító művészek: Anca Ciofirla, Aurel Bulacu, Bajkó Attila, Balázs Klára, Boeriu Anca-Constanta, Carmen Paraschivescu, Csernok Tibor, Csillag Imola, Csillag István, Domokos Zsolt, Duma Florin, Éltes Barna-Eduard, Fazakas Barna, Fekete Szabolcs-Sándor, Ferencz Zoltán, Florin Stoiciu, Gidó Szende-Melinda, Hátszegi Zsolt, Horia Cristina, Horváth Erzsébet, Horváth Levente, Kristó Róbert, Matei László, Molnár Anita, Mos Catalina, Murányi-Matza Teréz, Pinczés József, Siklódy Ferenc, Sofia Ovejan, Sólyom Csaba, Szabó Réka, Szentes Zágon, Szőcs Géza és Vorzsák Gyula. A kiállítás a nap huszonnégy órájában látogatható a csíkszeredai Megyeháza Galériában. Közlemény Erdély.ma 2015. április 24.Studio 9 kilencedszerA Studio 9 képzőművészeti csoportosulás idei vándorkiállítását nyitották meg csütörtök délután a Csíki Székely Múzeum Kossuth utcai galériájában. A csoportosulás alkotói kilencedik alkalommal szerveztek közös tárlatot. Mindig kérdésként merülhet fel, hogy mi az oka és célja annak, hogy ezek a művészek ennyi ideje együttműködnek – vetette fel a megnyitón Túros Eszter művészettörténész. „Az induláskor elsősorban gyakorlati meggondolásból vállaltak közösséget, hogy ily módon könnyebben és több helyen megmutatkozhassanak, mégis azt hiszem, hogy ennél többről van szó. Bizonyos értelemben reprezentatív kiállításról, „válogatásról” beszélhetünk, mely nem sorakoztatja fel ugyan a csíkszeredai képzőművészet minden árnyalatát, de nyugodtan mondhatjuk, hogy azok a beszédmódok, melyek itt kifejezésre jutnak különböző karakteres vonásaikkal együtt, jellemezők a térségben, hasonló értelmezési mechanizmusokat hozva mozgásba. Hagyományos keretek között sajátos megnyilvánulások jutnak szóhoz, bonyolódnak párbeszédbe egymást erősítve. A tálalás nem seregszemlét idéz, inkább otthonos hangulatot teremt, ahol a különböző kapcsolódások módja és ereje által mind jobban kirajzolódnak a kontúrok, a karakterek mind jobban megragadhatók. Azt is mondhatnánk, hogy a kiállítás terében együtt szereplő alkotások egymást helyzetbe hozva különös játékra, egyedi értelemtörténésekre adnak minden alkalommal lehetőséget. Az egymás közti viszonyok minden kiállítás terében át- meg átrajzolódnak, ezáltal kicsit mindig újjá is születnek, felfrissülnek, talán meg is erősödnek. Túl a megmutatkozási lehetőségek gyakorisága mellett, leginkább ezt köszönhetjük a Studio 9-nek, és ez az oka annak is, hogy a hazai közönség is minden alkalommal új találkozásként élheti meg ezeket a kiállításokat” – fogalmazott a művészettörténész. Kiállító művészek: Botár László, Gergely Zoltán, Mezey Ildikó, Nagy Ödön, Szabó Árpád, Tompa-Bors Eszter, Váncsa Mónika, Xantus Géza, Bara Barnabás és Turcza László. A csíkszeredai származású képzőművészek festészeti alkotásait, kisplasztikáit május 12-ig tekintheti meg a közönség hétköznapokon 12 és 18 óra között. Péter Beáta Székelyhon.ro 2015. május 21.Tárlat nyílt a gyergyószárhegyi művésztelep gyűjteményébőlNagyszabású hazai kiállítás nyílt május 20-án, szerdán délután a Csíki Székely Múzeumban, amely a gyergyószárhegyi művésztelep negyven esztendejébe nyújt betekintést. A XI. Hargitai Megyenapok keretében szervezett, több mint 130 alkotást felvonultató tárlatra a tábor emblematikus alakjainak munkái mellett számos hazai és külföldi, ismert és elismert művész műveiből válogatott Vécsi Nagy Zoltán művészettörténész, a kiállítás kurátora. Az ünnepélyes megnyitón Gyarmati Zsolt, a kiállításnak otthont adó Csíki Székely Múzeum igazgatója, Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke, Czimbalmos Attila, a Gyergyószárhegyi Kulturális és Művészeti Központ vezetője, Túros Eszter művészettörténész és Vécsi Nagy Zoltán kurátor köszöntötte a nagyszámú tárlatlátogatót. Gyarmati Zsolt az egész Kárpát-medence ünnepének nevezte a kiállítás megvalósulását, hiszen ekkora volumenű kiállítás még nem volt a Mikó-várban: 127 festmény és grafika, továbbá 6 köztéri alkotás várja a látogatókat. Borboly Csaba reményének adott hangot, hogy a szárhegyi alkotások visszakerülhetnek oda, ahol készültek, a Lázár-kastélyba. „A gyergyószárhegyi Lázár-kastélynak a fenntartója, működtetője az elmúlt években, évtizedekben a megyei tanács és annak jogelődjei voltak. Bíznunk, hinnünk és imádkoznunk kell, hogy minden jóra forduljon” – fogalmazott beszédében. A megyeelnök ugyanakkor méltatta a művésztelep megálmodóit, a nemrég elhunyt Zöld Lajost, Gaál Andrást és a jelen lévő Márton Árpádot. A tervek szerint Csíkszeredát követően a tárlat vándorolni fog, jelentős hazai és külföldi helyszíneken is bemutatják a gazdag anyagot – erről beszélt Czimbalmos Attila, a gyergyószárhegyi alkotóközpont vezetője. Örömének adott hangot, hogy az évtizedek során az ország egyik legfontosabb művészeti centrumává nőtte ki magát Gyergyószárhegy, de világviszonylatban is számon tartják. Tavaly 40. évfordulóját ünnepelte a gyergyószárhegyi művésztelep, és bár az öröm ürömmel volt teli a kastély körüli állapotok miatt, a telepet működtető kulturális intézmény táborok, kiállítások, ünnepi rendezvények sorával tisztelgett. Jelen kiállítás a művésztelep 40. évfordulójára szervezett eseménysorozat zárórendezvénye, amely új kezdetet is jelez – emelte ki Túros Eszter művészettörténész. Vécsi Nagy Zoltán művészettörténész, mint a kiállítás kurátora arra hívta fel a figyelmet, hogy a tárlat anyaga szubjektív, több mint kétezer alkotás közül választotta ki azt a 130-at, amelyet július 19-ig tekinthetnek meg a Csíki Székely Múzeumban. Pénteken, május 22-én 18 órától Túros Eszter tárlatvezetésével nézhetik meg a kiállítást. maszol.ro 2015. május 22.Újabb magyarországi támogatás székely kapuk felújításáraMagyar állami támogatásból, a nemzetpolitikai államtitkárság hathatós segítségével idén hatmillió forint áll Hargita megye rendelkezésére a megyében lévő székely kapuk felújítására. Hargita Megye Tanácsa, a Hargita Megyéért Egyesülettel közösen, sikeresen pályázott a Bethlen Gábor Alapkezelő Nonprofit Zrt.-nél, aminek nyomán a máréfalvi Kőlik Kulturális Egyesület szakemberei, illetve a megyei tanács munkatársai újabb javításra szoruló kapuk állapotfelmérését kezdték el május 22-én, pénteken, körbejárva Felcsíkot. 2014-ben sikeresen felújítottak öt neves székely kaput, ugyancsak a Bethlen Gábor Alapkezelő Nonprofit Zrt. támogatásával (amely akkor 3 millió forint volt), idén pedig újabb kilenc nemzeti értéknek számító kapu állapotfelmérésére, illetve felújítására van lehetőség. A megyei tanács jogi lehetőségei ezen a téren szűkre szabottak, így szükséges a pályázati úton történő magyar állami támogatás a magántulajdonban lévő székely kapuk felújításához. – A mai terepszemle a program működésének a kiindulópontja, szakemberek segítségével elkezdtük felmérni a kapuk állapotát. Felcsíkon néhány héten belül már elkezdődnek a felújítási munkálatok – nyilatkozta Túros Eszter, Hargita Megye Tanácsa műemlékvédelmi részlegének munkatársa. Mint arról már korábban beszámoltunk, 2009 tavaszán Hargita Megye Tanácsa belépett a Kőlik hagyományőrző egyesületbe, hogy megyei szintre terjeszthesse ki Kovács Piroska több évtizedes „tűzoltó” munkáját, megmentsék az értékes székely kapukat. 2009 óta a tanács restaurálási tervek elkészítését is finanszírozta műemlékvédelmi közszolgáltatásán keresztül, ugyanakkor számos kaput sikerült megmentenie a pusztulástól. A megyei tanács székelykapu-programjáról bővebb információt a szekelykapu.hargitamegye.ro címen találnak. Közlemény Erdély.ma 2015. október 26.Az értékteremtés ünnepeNagy Miklós Kund a kitüntetett Hétesztendőnyi művészálom teremtette meg péntek délután a 18. Bernády Napok megnyitójának hangulatát. Égvilágcserepek, Miért?, Sámánkereszt, Csillagözön, Szemérem, fa – köszöntek vissza a Bernády Ház földszinti kiállítótermében a korábbi tárlatok azon alkotásainak – festményeknek, grafikáknak, szobroknak – címei, amelyeket a kiállító művészek adományoztak az évek során a húsz éve működő kulturális központnak. A kollekciót a Galéria a Bernády Házban 2. című album is egybegyűjtötte. A 2009-es első album folytatásaként megjelentetett igényeskiadványt szerkesztője, Nagy Miklós Kund ajánlotta a népes közönség figyelmébe. Az együttlét első perceiben a Művészeti Líceum két diákja, Alex Cioata és Domahidi Péter hegedűjátéka töltötte be a termet. Ez a momentum újra igazolta, hogy a Dr. Bernády György Közművelődési Alapítvány kuratóriumának egyik legfőbb célkitűzése a fiatal tehetségek felkarolása. A továbbiakban Borbély László, az alapítvány kuratóriumának elnöke szólt a jelenlevőkhöz. "Szükség lenne egy állandó galériára" – Nagykorúak lettünk ezzel a rendezvénysorozattal. Úgy érzem, hogy egy nagy családban vagyunk itt együtt – hangsúlyozta a kuratóriumi elnök, egyrészt a művészekre, másrészt azokra a marosvásárhelyiekre utalva, akik az 1995-től szervezett 225 kiállítás törzsközönségéhez tartoznak. – Mintegy 200 műalkotás van a birtokunkban. A bemutatásra kerülő album annak a 72 művésznek a munkáit jeleníti meg, akik 2009-től állítottak ki a Bernády Házban, és adományoztak az alapítványnak alkotásaikból – mondta Borbély László, majd arra is felhívta a figyelmet, hogy fontos a fiatal nemzedékben tudatosítani az elmúlt negyedszázad értékeit. A megkezdett munkát folytatni kell, ugyanakkor egy állandó galériára is szükség lenne, ahol a Bernády Ház kincsei mindig megtekinthetők lehetnének. Titkok a teremben A képzőművészet gyakran szolgált ihletforrásként az irodalom számára, ennek érzékeltetésére Bálint Örs színművész Juhász Gyula Gioconda című versét szavalta el. ..."Mert álmok híján holt leány a lélek" – üzente egykor a költő, és Nagy Miklós Kund is ehhez a gondolathoz kapcsolódott a Galéria a Bernády Házban 2. című album bemutatásakor. – Álom és valóság, számtalan titok van ebben a teremben is. Amennyi művész, annyi világlátás, álom, a valóság megannyi kivetítése – mondta az album szerkesztője, majd arra hívta fel a figyelmet, hogy a kiadványban olvasható, tárlatnyitókon elhangzott szövegek korábban lapunk Múzsa mellékletében jelentek meg. – A Népújság mindig tárt kapukkal várta ezeket az írásokat. Kevés művészközösség örvendhet akkora figyelemnek, mint az itteniek – jegyezte meg a szerkesztő. Nagy Miklós Kund arról is szólt, hogy a Bernády Ház fontos életműveket bemutató kiállításoknak is otthont adott az évek során, volt itt Vasarely-, Capa-, Brassai- tárlat, de a nagy öregek mellett a fiatal alkotók is mindig helyet kaptak ezekben a termekben, és csoportos kiállításokra is gyakran sor került. – Büszke vagyok arra, hogy a Bernády Ház hírneve messzire jutott. A szaktestülettel évente összeülünk kiválasztani azt a 10-12 művészt, aki alkotásaival nálunk bemutatkozhat. Marosvásárhelyiek mellett azoknak is lehetőséget adunk, akik rég eltávoztak ebből a városból, de a szívük itt maradt. A Székelyföldről, Kolozsvárról, Nagyváradról és az anyaországból is voltak kiállítóink. Nem ismerek még egy olyan nagylelkű közösséget, mint amilyen a munkáikat önzetlenül felajánló képzőművészeké, akik a megnyitó előtti napokon abban is segítettek, hogy a műfajilag sokszínű tárlat egységet, harmóniát árasszon – tette hozzá az album szerkesztője. A bemutatót követően a jelen levő művészek dedikálták az értékőrző kiadványt, amelyben Both Gyula fotói örökítik meg az alkotásokat Nagy Miklós Kund, Sebestyén Mihály, Bocskay Vince, Túrós Eszter méltatásai kíséretében. Negyedórás munkaszünet a Bernády téren Szombat délelőtt Bernády György sírjánál, majd a városépítő polgármester szobránál megemlékezéssel és koszorúzással folytatódott a rendezvénysorozat. A Bernády téren az emlékezés negyedórájában többnyire szüneteltek az útjavító gépek, csak enyhe háttérzaj hallatszott. – Az embernek szüksége van sikerélményekre. Számomra óriási sikerélmény az, hogy meg tudtunk győzni egy céget, hogy 15 percre szüneteltesse a munkát – jegyezte meg a szobornál enyhén ironikusan Borbély László, majd így folytatta: – Nem tudom, mit szólna Bernády, ha most itt lenne velünk. Bizonyára elkezdené irányítani a munkát. A korabeli képek is mutatják, hogy jelen volt a Kultúrpalota építésénél és mindenhol, ahol egy polgármesternek jelen kell lennie. Nemcsak álmai voltak, meg is tudta valósítani az álmait. A mai nap legfontosabb üzenete az, hogy ne hagyjuk magunkat – hangsúlyozta a Dr. Bernády György Közművelődési Alapítvány elnöke, majd az elmúlt 25 év értékeiről szólt, amely Marosvásárhely két párhuzamos társadalmát, a magyar, illetve román közösséget együttgondolkodásra kellene késztesse. Végül a megemlékezésen évről évre tiszteletét tevő Dr. Bernády György Általános Iskola vezetőségének mondott köszönetet az alapítvány elnöke, ezt követően pedig a jelen levő intézmények, szervezetek képviselői koszorúztak, illetve a Bernády-örökséget fontosnak érző marosvásárhelyiek helyezték el a szobornál virágaikat. Ahol az "emberség tüze" ég A Bernády Napok szombat délutáni zárógáláján Nagy István színművész köszöntötte a Kultúrpalota telt házas publikumát, majd Borbély László szólt az ünnep jelentőségéről. – Október vége számunkra mindig kihívás. Mindig igyekszünk egy olyan rendezvénysorozatot létrehozni, amellyel értékeket mutatunk fel, illetve a jövőre tekintünk. Ha Bernády György most itt lenne közöttünk, és azt kérdezné, hogy édes ecsém, mit csináltatok ti itt az utóbbi 24 évben, elmondhatnám, hogy több mint 1500 rendezvényt szerveztünk, 225 kiállításunk volt, három szobrot emeltünk, 25 könyvet adtunk ki. Bernády munkásságában az értékteremtés a legfontosabb. (...) A marosvásárhelyiek nélkül sem az alapítványt megálmodni, sem a Bernády Napokat megszervezni nem tudtuk volna. Ezt követően az est fénypontja, a Bernády- emlékplakett átadása következett. A Marosvásárhelyért sokat tett közéleti személyiségnek járó kitüntetést ezúttal Nagy Miklós Kund, a Dr. Bernády György Alapítvány kuratóriumának alelnöke, a Bernády Házban szervezett művészeti és irodalmi események házigazdája, több mint 30 könyv szerzője, lapunk Múzsa mellékletének szerkesztője vehette át. A kitüntetett Csokonai Vitéz Mihály Marosvásárhelyi gondolatok című versét idézte, amelyben a költő "a világ abroszán legkritikusabb" helynek nevezi városunkat, majd így folytatta: – Azt, hogy a legkritikusabb hely, gyakran tapasztalhatjuk, de ugyanakkor a legszerethetőbb hely is. Számos olyan alkotó él itt, aki nem marosvásárhelyi születésű. Ez is bizonyítja, hogy ez a város képes magához édesgetni, idekötni az embereket. Itt mindig sokat jelentett a kultúra, a szellem, Csokonait idézve, az "emberség tüze". Ezt ismerte fel Bernády, ezért hozta itt létre a sok lehetőséget, amelyek a kisvárost nagyvárossá tették. A 17. Bernády-emlékplakett átadása után egy újabb különleges mozzanat következett. Tekintettel a kettős ünnepre – a 20 éves Bernády Ház és a nagykorúvá vált Bernády Napok ünnepére – az alapítvány kuratóriuma gyűjteményéből három műalkotást bocsátott sorsolásra azon jelenlevők között, akik a nevüket és lakcímüket tartalmazó borítékot előzetesen eljuttatták a Bernády Házba. Sz. Kovács Géza grafikáját a Bernády Ház rendezvényeire rendszeresen ellátogató Benczédi Gyöngyi vihette haza, Szép György olajfestménye Boros István Tety ismert grafikusművészé, karikaturistáé lett, Gyarmathy János plakettje pedig egy fiatal művészetbarát, a gyógyszerészhallgató Kucsera Dániel otthonát gazdagíthatja. A gála egy ősbemutatóval, A lélek anyanyelvén című zenés-irodalmi összeállítással zárult. A számos költő és zeneszerző művéből született rendkívüli produkció ötletgazdája Csíky Boldizsár zeneszerző, előadói Bogdán Zsolt Uniter-díjas színművész és ifj. Csíky Boldizsár zongoraművész voltak. A nagyérdemű hosszú percekig tartó tapssal köszönte meg az élményt, amelynek egyik legintenzívebb momentuma a közönség közvetlen közelében tolmácsolt Radnóti-üzenet volt: "Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,/ nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt/ kis ország, messzeringó gyerekkorom világa." Nagy Székely Ildikó Népújság (Marosvásárhely) 2015. november 28.Hat nő egy térbenA csíkszeredai Grafirka Egyesület hat képzőművészének nyílt közös kiállítása pénteken délután a Megyeháza Galériájában. A tárlatot Túros Eszter művészettörténész méltatta. A Grafirka Egyesület 2006-os megalakulása óta a kultúra megismertetését, megszerettetését és terjesztését tűzte ki feladatául. Tehetségkutató és tehetséggondozó tevékenységeinek nagyobb részét a gyermekek számára szervezett programok képezik, de a fiatalok alkotókedvének megnyilvánulásaira is gondot fordítanak. A kreativitásra ösztönző versenyek, kiállítások és alkotótáborok szervezésében a többnyire képzőművészekből álló pedagógusok vesznek részt. Ezúttal hat képzőművész – Bakó Klára, Csillag Imola, Keresztes Györgyi, Mezey Ildikó, Szentes Ágnes és Váncsa Mónika – mutatkozott meg munkáikon keresztül. „Puha tájakat látunk, meseszerű látomásokat, egymásból kibomló, egymástól idegen, a három dimenziós képek terében összebékülő anyagokkal, íveket, gömbölyded formákat, naplókra emlékeztető intimitással elénk tárt képi fragmentumokat, kipárnázva” – méltatta az alkotások sokszínűségét Túros Eszter művészettörténész. A megnyitón közreműködött gitárjátékával Krizbai Imre. A kiállítás december 15-éig látogatható. Iochom Zsolt Székelyhon.ro 2016. május 14.Jubileumi tárlat az EMŰK-ben (A Stúdió 9 kiállítása)„Az eltelt tíz esztendő nem a jó tervezésnek köszönhető, hanem a kiállításoknak, a közös munkának, a lassan valóban csoporttá érő alkotók évről évre megújuló lendületének, és annak, hogy mindig volt valaki, aki hajlandó volt kézbe venni a kiállítások megszervezésének és utaztatásának minden nyűgét” – mondta Túrós Eszter, a Csíki Székely Múzeum művészettörténésze a csíki képzőművészekből álló Stúdió 9 alkotócsoport Erdélyi Művészeti Központban látható kiállításának szerda esti megnyitóján Sepsiszentgyörgyön. A Vécsi Nagy Zoltán, az EMŰK vezetője által rendezett kiállításon Bara Barnabás, Botár László, Gergely Zoltán, Mezey Ildikó, Nagy Ödön, Szabó Árpád, Turcza László, Váncsa Mónika és Xantus Géza alkotásaival ismerkedhetnek meg az érdeklődők a harmadik emeleti kiállítóteremben. A képzőművészet különféle irányaiba mutató rangos kiállítás megnyitóján Túrós Eszter művészettörténész a Studió 9 tízéves történetének rövid ismertetése mellett egyenként is bemutatta az alkotócsoport tagjait. Mint mondta, ha valaki időt és energiát szánna arra, hogy alaposabban megvizsgálja az elmúlt tíz esztendőt, sokszínű és árnyalatokban gazdag kép bontakozna ki előtte, kirajzolódnának egy csoport karakterjegyei, egy-egy alkotói életpálya útkeresései, visszatérő kérdései, kísérletei, személyes küzdelmei, hullámvölgyei, felismerései. És valóban, mintha a kiállítás is tükrözné ezt az állandó útkeresést, ha alaposabban szemügyre vesszük a képeket, tárgyakat, a markánsabb kézjegyek mellett mintha a feléjük vezető út is kirajzolódna előttünk. Sima, göröngyös, lejtős, emelkedő utak, amelyeken néha csak araszoltak a művészek, máskor pedig iszonyú sebességgel száguldoztak ismeretlen tájak felé. Bara Barnabás famunkáinak lecsiszolt, sima felületei, geometrikus alakzatai, letisztult, szűkszavú, de a mindenség felé nyitó határozott körvonalú formajátékai nagyon izgalmas, ellenpontokként is tekinthető kisplasztikákkal társítva váltak beszédessé. Botár László heves gesztusai kiegyensúlyozottsággal, megfontoltsággal párosulva mintha a szabadjára engedett energiákból próbálnának egyensúlyt teremteni valahol az ösztön és ráció határmezsgyéjén. Gergely Zoltán fa-, fém- és kőalkotásait az elegancia és mértékletesség uralja, miközben a különböző anyagok és ellentétes formák játékosan ötvöződnek bennük egymással. Mezey Ildikó különös, kollázsszerű párnaillusztrációi intim, személyes tereket idéznek, de közben az álom és valóság határmezsgyéjén tátongó mély szakadékokba is berántják a szemlélőt. Nagy Ödön égetett fát használó, de többnyire természetes formákkal való játékaiban mintha a megsemmisülés folyamata válna érzékelhetővé, a nemlétbe való észrevétlen átmenet, de mindez nagyon is megfogható, érzékekbe hatoló tárgyszerűséggel. Szabó Árpád képeinek furcsa sodrása, belső tájai talán leginkább a dekoratív művészet irányába mutatnak, de ha elidőzünk előttük, felületük egyszer csak megnyílik előttünk, és látni engedi a felszín alatt rejtőző hatalmas erejű indulatokat. Turcza László zene ihlette, kollázsszerű, szürreális tárgykompozíciókkal lepi meg a közönséget, bizarr festményei minden részletükben kidolgozott, jellegzetes színes figurákat ábrázolnak kristálytiszta felületeken. Váncsa Mónika játékos, barátságos világát különböző élőlények és mesebeli szereplők népesítik be, képein az ismétlődések különös dinamikája a nézőpontok sokszorozhatóságának felkutatására tett kísérletként is értelmezhető. Xantus Géza áttűnéses festői technikája, a különféle dimenziók egy síkban való megjelenítése időtlenné, monumentális hatásúvá teszi alkotásait. A fények között feltűnő, azokon átsejlő architektúrák és női alakok ábrázolása során mintha a transzcendencia megragadására tenne kísérletet a művész. Túrós Eszter szerint bizonyos kérdések – hogy van-e lehetőség a csoportként való megújulásra, a szellemi frissesség fenntartására egy olyan otthonossá alakított alkotói környezetben, ahol a megszokás könnyen elhatalmasodhat, hogy van-e értelme, lehet-e egyáltalán alkotói csoportban, közösségben gondolkodni – minden évben felmerültek a Studió 9 tagjaiban, de minden alkalommal sikerült továbblépniük ezeken. A tizedik évforduló nemcsak ünnep, hanem mérföldkő is – zárta szavait a fiatal művészettörténész – ahhoz pedig, hogy milyen lesz a folytatás, mindnyájunknak közünk lehet. Nagy B. Sándor Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2017. június 12.Elhunyt Nagy Ödön képzőművészTragikus hirtelenséggel hunyt el Nagy Ödön képzőművész hétfőn kora délután Csíkszeredában. Leginkább szobrairól ismerték, de szívesen rajzolt, festett, dolgozott üveggel, kerámiával, textillel. A Millenniumi templom rézangyalai, a Márton Áron Főgimnázium festett üvegablakai, több tucat mesterien megformált köztéri szobor juthat róla eszünkbe – vagy az utóbbi éveire jellemző kisebb méretű égetett fa munkái, amelyek az elmúlás folyamatát megragadó, egyszerre lírai és erőteljes, elmélyült, mégis heves gesztusokkal teli plasztikai játékok. Néhány egyéni kiállítása mellett a Studio 9 csoportosulás tagjaként az utóbbi tíz évben gyakran láthatta a közönség képeit, kisebb méretű szobrait. Pedagógusként generációkat vezetett be a szobrászat és grafika világába. Barátságos, jókedélyű, mindig közvetlen természete, közismert anekdotái tették szerethetővé és emlékezetessé művészete mellett személyét is – véli Túros Eszter művészettörténész. Néhány évvel ezelőtt, Dimenziók című egyéni kiállítása előtt, amelyet Ady költészete ihletett, így vallott saját művészetéről: „Ő a kedvenc költőm a magyar irodalomból. Talán azért is van, hogy állandóan csapongok, egyik technikából a másikba, s talán ezért ilyen mélyek a színek is. (…) Ez uralja munkáimat. Az elmélyülés. (…) Próbálok mélyebbre hatni az emberek szívébe. Kihozni valami olyasmit, amit nem tudok kimondani. Úgy érzem, az a kiteljesülés egy képzőművész számára, ha nem reked meg egy anyagban, hanem az ötletei, meglátásai határozzák meg anyagválasztását, technikáját. Kísérletező vagyok. Szeretem a szobrászatot, mert nagyon szeretem a formát, de pont úgy szeretem a színvilágot, a vonalvilágot, még textíliát is készítettem. (…) Ez a kiállítás vallomás, de eddig, s nem tovább. A következő már egy másik vallomás, mert tovább akarok lépni. Nem akarok lemerevedni. Mert mondják, hogy a képzőművésznek van stílusa – nekem nincs stílusom, tovább akarok lépni. Stílusról ne beszéljünk, mert nincs. Azt majd esetleg az utókor eldönti.” Nagy Ödön szobrász, festő, grafikus Nagyercsén született 1957-ben. A kolozsvári Képzőművészeti Főiskola üveg-kerámia szakán folytatott művészeti tanulmányokat. 1984-ben a medgyesi üveggyár tervezőjeként dolgozott. 1991-től szobrászatot és rajzot tanított a csíkszeredai Nagy István művészeti iskolában. Szobrászat és ipari formatervezés mellett festéssel, grafikával is foglalkozott. Számos köztéri alkotása látható a Kárpát-medencében, ő készítette többek között a Makovecz Imre által tervezett csíkszeredai templom kupoláján álló négy rézangyalt, Gál Sándor honvéd tábornok csíkszeredai mellszobrát, Szent István csíkszentkirályi szobrát, Cserei Mihály csíkrákosi szobrát, valamint Ercsei Ferenccel közösen Petőfi Sándor mellszobrát, amely a költő nevét viselő csíkszeredai általános iskola udvarán áll. Számos általa megformált emlékplakett került fel különböző intézmények, iskolák falára, emlékművek alkotójaként is ismert – Csíkszeredában a volt politikai foglyok emlékműve és a csatószegi háborús hősök emlékműve is az ő munkája. Székelyhon.ro lapozás: 1-30 | 31-32
(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
